Nincs pasid? Gyorsan szerezz egyet!

Akárhányszor elindulok régi ismerősökkel egy jót beszélgetni, végül mindig egy vallatáson találom magam. Az első percekben kihúzzák belőlem, hogy még mindig egyedül vagyok, és máris igyekeznek megfejteni, hogy mi lehet a baj. Szerintem pedig nincs baj.

„Évek óta nincs pasid, most már gyorsan szerezned kell egyet! Szegénykém, milyen magányos lehetsz! Mi lehet a probléma veled? Túl nagyok az elvárásaid? Nem vagy elég nyitott? Nem lehet, hogy rossz helyen keresed?” – Nagyjából így kezdődik és ezután rengeteg tanáccsal látnak el, esetleg még felajánlják, hogy összehoznak valamelyik rendes haverjukkal. Persze, hiába mondom akárhányszor, hogy nem szeretnék most azonnal társat és szívesebben beszélgetnék más témáról, nem hiszik el. Az egy megdönthetetlen általános “igazság”, hogy akinek nincs pasija, az épp kétségbeesett párkeresésben van.

Nem keresek bármi áron társat. Magamat keresem.

Amikor anyám a harmincas éveiben járt, rájött, hogy még mennyi mindent nem próbált ki, amit szeretett volna. Elkezdett tanfolyamokra járni, barátkozni és bulizni. A férje éjjel-nappal dolgozott, így egyértelmű volt, hogy a kistestvéreimre én vigyázok. Felsős koromtól, egészen az érettségiig lényegében csak suliba jártam és „gyerekeket neveltem”. Ha jól végeztem a dolgom, időnként kaptam kimenőt.

18 évesen elköltöztem otthonról, és szinte azonnal megismerkedtem a későbbi férjemmel. Ő lényegében folyamatos figyelmet igényelt. Hiába kértem egy fárasztó munkanap után fél óra nyugalmat, hiába szóltam, hogy meg kell írnom egy cikket, amire néhány órát kérek, ha mondanivalója volt, akkor mondta, nekem pedig figyelnem kellett.

Néhány éve jött el az a pillanat, amikor megtapasztalhattam, hogy milyen egyedül élni. Megismertem magam, kialakítottam azokat a szokásokat, amik könnyebbé teszik az életem. Megfogalmaztam a céljaimat és elkezdtem tenni is azért, hogy elérjem őket. Megtanultam, hogy hogyan tudom hatékonyan beosztani az időmet és jobban végezni a munkám. Végre tudom, hogy milyen tevékenységekkel és milyen emberekkel szeretem tölteni a szabadidőmet. Hasznos dolgokkal és jó barátokkal telnek a mindennapjaim, hatékonyabb vagyok mint valaha, annyi sikerélményt éltem meg 2-3 év alatt, amennyit azelőtt soha. És ezt élvezem.

És, hogy magányos vagyok-e? Nem. Egyedül vagyok. Persze, nekem is vannak rossz pillanataim, amikor nagyon hiányzik a társ. Viszont meggyőződésem, hogy ezt végig kellett járnom egyedül ahhoz, hogy összetalálkozhassak azzal a férfival, akivel akár boldogok is lehetünk együtt. Amíg bizonytalan voltam, és nem hittem, hogy valaha büszke lehetek magamra, addig vagy egy másik bizonytalan embert vonzhattam volna, vagy egy újabb elnyomót. Ha már tudom, ki vagyok, akkor viszont egymásra találhatunk azzal a valakivel, akivel pontosan egymáshoz illünk.