A nárcisztikus férfi egy igazi átváltozóművész. Bizonytalan, önbizalomhiánnyal küzdő nőt választ magának, hogy aztán a saját igényeinek megfelelően formálhassa akár egy életen át.
Már az első hosszabb beszélgetésünk alkalmával levett a lábamról. Egy nagyon kedves, szerény, jó humorú, okos, érzékeny srácnak ismertem meg, akivel minden találkozás feltöltött. Olyan összetalálkozásnak tűnt ez, amiből csak egy lehetséges az ember életében. Kimondtuk egymás gondolatait, ugyanazok a filmek, zenék voltak ránk hatással, ugyanabban a közegben éreztük jól magunkat, hasonlóképpen gondolkodtunk a világról, még a szabadidőnket is ugyanazokkal a tevékenységekkel szerettük tölteni. Imádott, a tenyerén hordozott, bármiről képes volt lemondani, csak, hogy velem lehessen. Kétségem sem volt afelől, hogy számomra ő a tökéletes társ, elkezdődött az a kapcsolat, amiben eleinte nagyon boldog voltam.
Nagyjából fél évig teljesen elvette az eszem a szerelem, rajta kívül semmi másra nem tudtam figyelni. Aztán eljött az az időszak, amiben már szerettem volna a munkámra is koncentrálni, volt kedvem néha összefutni a barátaimmal és igényem lett arra, hogy saját magamra is tudjak szánni egy kis időt. Ekkor változott meg először. Hetekig nem szólt hozzám, ha mégis, akkor vagy kritizált, vagy előadásokat tartott arról, hogy a szakmájában ő a legjobb, nem becsülik meg eléggé, és minden kollégáját leszólta elég durván, persze, szemtől szemben mindegyikükkel nagyon kedves volt.
Ilyenkor megmutatkozott, hogy empátiára teljesen képtelen, minden róla szólt. Bármit tettem, megvádolt, hogy őt akarom idegesíteni, torokgyulladást is azért kaptam, hogy éjjel gonosz módon felébreszthessem a köhögésemmel, a családomban történt tragédia pedig azért szomorította el, mert hirtelen mindenki rám figyelt, és nem rá. Ha kértem tőle valamit, hajnalig sorolta, hogy én mi mindent rontottam el – még azt is, amiért addig magasztalt -, és gondolkodás nélkül használta fel ellenem azokat a gyerekkori történeteket, amiket bizalommal meséltem el neki korábban.
Ő bármit megtehetett. Figyelmen kívül hagyhatta amit megígért, leégethetett társaságban, megbánthatott és hazudhatott is. Ha ezeket megpróbáltam vele megbeszélni, én voltam a túl érzékeny, a hisztis, vagy akár a bántó fél, lényegében a mindent túllihegő nő, aki nem hagyja őt élni. Remekül manipulált, bármilyen vitában képes volt addig forgatni a szavakat, míg a végén már én is megkérdőjeleztem a saját józan ítélőképességemet.
Képtelen voltam értelmezni a történteket, hiszen már az a kép élt róla a fejemben, hogy ő a legcsodálatosabb ember a világon. Vágytam arra, hogy újra minden tökéletes legyen, ezért bármit megtettem volna. Gondolkodtam, hogy vajon mi történhetett vele. Tényleg nagyon megbántottam valamivel? Vagy ez az ember egyszerűen egy kiszámíthatatlan őrült? Amint kezdtem afelé hajlani, hogy ez a kapcsolat nem jó nekem, ő azonnal váltott, és minden átmenet nélkül újra a tökéletes férfi lett.
Megint figyelmes és kedves volt, és úgy imádott, hogy nem tudtam neki ellenállni. Nagyon haragudott magára amiért megbántott, bocsánatot kért a viselkedéséért. Magyarázatként a gyerekkorából hozott fel megrázó történeteket, és megkért, hogy segítsek neki megváltozni. Persze, hogy segíteni akartam, hiszen ott ült velem szemben összetörve a férfi akit szerettem, és végre megint rendbejött köztünk minden. Csodálatos fél év következett. Aztán néhány hónapig érzéketlen volt újra. Majd megint tökéletes lett… Ez így ment 15 évig.
Azóta már tudom, hogy a nárcisztikus személyiségzavar alapja egy önértékelési probléma. Ezért akar mindig a figyelem középpontjában lenni, és ezért várja a környezetétől folyamatosan azt a visszaigazolást, hogy ő fontos, nagyszerű és pótolhatatlan. Az imádatért hitelesen játssza azt a férfit, aki tökéletesen kiegészíti a kiszemelt nőt. Megrázó volt látni a szakításunk után néhány nappal, hogy egy teljesen más értékrenddel, világképpel, hittel és ízléssel rendelkező ember lett egyik pillanatról a másikra, hiszen az új barátnőnek már egy másik tükröt kellett mutatnia.
És, hogy miért utaztat a menny és a pokol között néhány havonta? Mert amikor minden szép, akkor elhalmozod figyelemmel, szeretettel, látja, hogy ő a minden számodra, és ettől nagyszerűen érzi magát. Majd amikor már nem csak rá figyelsz, akkor kikerül a középpontból, ami fáj neki. Ilyenkor megkínoz, te pedig gyötrődsz miatta, amiből megint csak azt szűri le, hogy fontos neked. De okos annyira, hogy visszahozza a boldog időszakot mielőtt elhagynád, aminek te örülsz, és megint őt imádod. Néhány ilyen kör után annyira lerombolja az önbizalmad és a józan eszedbe vetett hited, hogy már elhiszed, hogy minden rossz a te hibád, és örülsz, hogy még veled van.
Természetesen van ennek a történetnek egy másik oldala is. Azt is végig kellett gondolnom, hogy miért tartoztam azok a nők közé, akik hagyják, hogy egy manipulátor behálózza őket. Erről szól a második rész.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: